 |
| Tejero (fotó forrása: hispanismo.org) |
AZ ÚJKOR A KIRÁLYI hatalmat, a király jogát a népfelség, az emberi jogok és a demokrácia elvére hivatkozva állandóan csökkentette. Ezzel együtt a királyok öntudata is egyre alacsonyabb fokra szállt.
Elfogadták a változást, megbékéltek vele, nemritkán híveivé is váltak, egyéni hasznot is húzva belőle. Igazi uralkodói jogokkal rendelkező királyok ma már talán csak az arab sivatagban és a Himalája tetején
találhatók. A királyok, akik korábban Istentől eredeztették hatalmukat, ma saját alattvalóik kegyelméből léteznek. Az egyik legősibb monarchia feje, Hirohito, a pár éve elhunyt japán császár ─ igaz, külső kényszer hatására ─ még isteni származásáról is lemondott. Noha egy ember, egy uralkodó , sok mindenről lemondhat, akár a koronáról is, de a származásáról nem. És bár tényleges hatalommal bíró
királyok a mi földrészünkön ma már nincsenek, de a királyság valódi eszméjéhez, a királyi hatalomhoz hű alattvalók még akadnak.
*
1981. február 23-án, 18 óra 20 perckor Tejero alezredes vezetésével a Guardia Civil egyik szakasza hatolt be a spanyol parlament, a Cortes üléstermébe. Céljuk a demokratikus folyamat megállítása és a valódi királyi hatalom, a törvényes jogi helyzet helyreállítása volt. Azonkívül teljesen elfogadhatatlan volt számukra az a tény, hogy a parlamentbe jelentős részben olyan politikai erők (liberálisok, szocialisták, kommunisták) kerültek és törvénykeztek, akiknek Spanyolország 1936-39-es tragédiája volt köszönhető.
Tejero a behatoláskor egy lövést adott le a levegőbe, mire minden honatya a pad alá bújt, aminek a
 |
| Picasso: Haldokló Minotauros (1933) |
televízió jóvoltából az egész világ szem- és fültanúja lehetett. Az alezredes akciója egyébként nem elszi-
getelt lépés, hanem egy országos akció része volt. Ezzel egy időben például Valenciában Milans de Bosch tábornok át is vette a hatalmat. Tejero és társai éjjel 1 óráig reménykedhettek akciójuk sikerében. Ekkor mondott ugyanis beszédet a televízióban János Károly király, és vált egyértelművé a helyzet. A beszéd a demokrácia védelmére szólított fel, és nyílt szembenállás volt a lázadókkal. A szervezkedés ─ így a főszereplő „érdektelensége, más irányú elkötelezettsége” miatt ─ értelmetlenné vált, elbukott, és 24-én 17 órakor már Tejero alezredest is őrizetbe vették.
*
Tejero tévedett, amikor a lázadást előkészítette. Tévedett, hiszen akiért az egész történt, az hagyta cserben. Azt hitte, a király több akar lenni protokollfiguránál és a Real Madrid elsőszámú szurkolójánál. Tettével esélyt akart adni a királynak hatalma megerősítéséhez, de a király ezt mereven elutasította. Ő hű volt a királyához, a királyság eszméjéhez. Csak azt nem tudta, hogy a király nem hű a méltóságához. Aki csak egy bábú, akivel alkalomadtán ─ mint ekkor is ─ visszaélnek. Tejero megadta magát, hiszen a király hű alattvalója és felettesének feltétlenül engedelmeskedő katona volt. A király elleni harc számára elképzelhetetlen lett volna. Még azután is, mikor már látta, hogy amaz mit képvisel. Már nem volt kiért harcolnia. Az árulta el, akiben feltétlenül megbízott. Talán nem is a személyben, de a méltóságban mindenképpen. Így tehát megmenekült a demokrácia, mert a király megvédte azt. Tejero pedig nem volt se puccsista, se forradalmár, és önmagát sem akarta előtérbe állítani.
Sajátos volt a „világsajtó” reakciója.Azt írták, ha nem lett volna király, akkor elbukott volna a demokrácia. Ez igaz. De helyesebb lett volna így fogalmazni: a demokrácia azért nem bukott el, mert egy király-imitátor megvédte, mivel János Károly hamisan játszott. Életében először viselkedett királyként, amit rögtön a királyság lényegének megtagadására használt fel. A királyság és a demokrácia különben is összeegyeztethetetlen uralmi rendszerek. Ha a kettő mégis „együtt létezik”, akkor ott az egyik csak díszlet. János Károly király egyébként a „győzelem” után, továbbra sem élve valódi királyi jogaival, a demokrata politikusok kezébe adta vissza népe sorsa irányításának minden jogát. Noha már Ferenc József császár és király megmondta a századforduló táján, hogy manapság a király a legfőbb, talán
egyetlen még megmaradt funkciója alattvalóinak védelme a politikusok önkényeskedéseivel szemben.
János Károly király azonban még erre a feladatra se hajlandó alattvalói érdekében, mert még kevesebb ideje maradna például a vitorlázásra. Európában utolsóként inkább feladta a királyi hatalom minimumát
is. A polgári demokratikus alkotmány alapján „uralkodik”. Amikor pedig ─ a demokrácia számára
válságos pillanatban ─ mégis él méltóságából fakadó lehetőségével, akkor éppen elárulja azt.
*
A Tejero akciója idején öntudatosan lapuló demokrata honatyák a „vész” elmúltával előbújtak a padok
alól, töretlen büszkeséggel, megnövekedett önbizalommal építették tovább a demokráciát, és mint
„sértett” érintettek ítélkeztek Tejero és társai fölött...
PANNON FRONT 1995. 1. ÉVFOLYAM 1. SZÁM
Kapcsolódó oldalak:
Pannon Front
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése